A „hallássérült" kifejezés gyûjtôfogalom: siketeket, nagyothallókat egyaránt magába foglal, függetlenül hallássérülésük fokától, súlyosságától, hallásállapotuk milyenségétôl. Különféle eltérések vannak a siketség és a nagyothallás között. Különbözô a hallássérülés foka (ennek mértékét audiogramon rögzítik az orvosok), más a szociális helyzet, eltérôek a kulturális igények és lehetôségek. A hallásmaradványt hallókészülékkel és orvosi rehabilitációval meg lehet ôrizni, sôt, bizonyos esetekben fejleszteni is. A teljesen siketek nem rendelkeznek hasznosítható hallásmaradvánnyal, nekik a kommunikáció más formái jelentenek kiutat. A nagyothallókat segíti a beszédben hallásmaradványuk, a siketek – mivel egyáltalán nem hallanak – ebben nem támaszkodhatnak semmiféle önkontrollra. Hazánk lakosságának 10 százaléka (közel egymillió ember!) küszködik valamilyen mértékû hallásproblémával. Ebbôl 6o ezer a siketek, s mintegy 3oo ezer a súlyos fokban nagyothallók száma. Mit jelent az, ha valaki siket ? A siket ember az örök csend világában él, amely gyakran szomorúvá, magányossá teszi. A teljesen siketek semmiféle hangot nem hallhatnak, mégsem a csend jelenti számukra az igazán nagy nehézséget, megpróbáltatást, hanem környezetükkel, az egészséges emberekkel való kommunikáció. Zajos világunkban sokan azt mondják: siketnek lenni, vagyis hangot egyáltalán nem hallani, önmagában véve nem is olyan rossz dolog, de nem tudják, hogy az ebbôl adódó nehézségek milyen súlyosak, nemegyszer tragikusak. Mit kell tudni a nagyothallókról ? A hallásromlás mértékétôl függôen az enyhén, közepesen vagy súlyos fokban nagyothalló ember más-más gonddal küszködik; társadalmi beilleszkedése is ettôl függôen könnyebb vagy nehezebb. Szakorvosok véleménye szerint a nagyothallók döntô többsége idôs korban, fiziológiai elváltozások során szenvedi el a halláskárosodást. Sajnos mind több azoknak a száma, akik modern korunk egyik legveszedelmesebb környezeti ártalmának, a zajártalomnak az áldozatai. Mivel a nagyothallók többsége hallóként élte le életét vagy annak java részét, számukra a hallás csökkentése a családban, munkahelyen, baráti körben betöltött szerepük megváltozását idézi elô; elszigetelôdéshez, elmagányosodáshoz vezethet. Nagy segítséget jelenthetnek számukra a szövetségben mûködô nagyothalló-klubok, ahol megértô sorstársi közösségre találnak; az itt folyó szakmai munka révén (hallókészülék-kezelési és szájról olvasási tanfolyamok, különféle tanácsadások, a hallókészülékek helyi szerviz-ellátásának megszervezése, stb.) pedig a korábbi kapcsolatokhoz való „visszautat" találhatják meg. A súlyos és közepesen súlyos fokban nagyothallók számára a kommunikációs gondok már nagy mértékben akadályozzák a hallók közösségébe való visszailleszkedést vagy beilleszkedést. Részükre a szövetség szervezetei olyan kulturális és társasági programokat kínálnak, amelyek – ha nem is teljes mértékben, de – pótolhatják a nagyfokú halláscsökkenés miatt elveszített közösségi életet. A fôvárosban és több nagyvárosban a nagyothallóknak külön csoportja mûködik, s egyre több helyen alakul meg a szövetség szervezetein belül a nagyothallók klubja. Nekik a legnagyobb segítséget a hallásállapotnak megfelelô, jól mûködô hallókészülékkel és tartozékaival való folyamatos ellátás jelenti, valamint a mindennapi életvitelt megkönnyítô rehabilitációs technikai eszközök (különféle hangerôsítôk, indukciós hurok, telefonerôsítô, stb.) biztosítása hozzáférhetô áron.