Alkalmazása során a jelelô egy fogalomra, vagy kifejezésre, olykor egy egész beszélt-nyelvi mondatra egy globális jelet használ. Ez a jel lehet képes, más szóval ikonikus - amikor a jel sok vonásában utal az adott tárgy vagy fogalom bizonyos külsô vagy belsô jegyeire -, s lehet teljesen absztrakt, vagy más szóval arbitrarikus, amikor láthatólag semmi összefüggés nincs a jel és a jelentés között. A jelnyelv is - mint minden nyelv - a gondolatok és az érzések közvetítôje, a kommunikáció eszköze, a kultúrát és a történelmet adja át nemzedékrôl nemzedékre, ezáltal erôsítve és fokozva az identitás érzését. Sajátos egyéni szerkezet, nyelvtana van, mely eltérô a beszélt nyelvekétôl, de azokkal egyenértéku. Legfôbb jellemzôje, hogy elsôdlegesen a siket emberek nyelve, melyet ugyanolyan kommunikatív célokra használnak, mint a halló emberek a beszélt nyelveket. Nagyon fontos információ, hogy a jelnyelv nem nemzetközi, minden országnak saját, nemzeti jelnyelve van. A különbözô országok jelnyelvei szerkezetileg hasonlítanak egymásra, de a nyelvi szókészletben (lexikákban) akkora különbség van, hogy különbözô nyelvekrôl beszélünk. Fentieken túl létezik nemzetközi jelnyelv is, az úgynevezett "GESTUNO", mely spontán született a siket emberek közötti nemzetközi kapcsolatokban használt kommunikáció eszközeként, ez azonban nem nevezhetô igazán nyelvnek, nem felel meg az önálló nyelv kritériumainak. Ujj ABC vagy más néven Daktil Siketek és nagyothallók egymás közötti és hallókkal történô kommunikációja során használatos - a kézfejjel, illetve a kéz ujjaival kivitelezett 1 hang = 1 jel alapú - jelrendszer. Kizárólag akkor használják, amikor egy adott fogalomnak, kifejezésnek, névnek nincs önálló globális jele, illetve a jelet nem minden jelenlévô ismeri. Elônye, hogy pontos információt nyújt, hátránya, hogy nagyon lassú az információközlés, a siket emberek nem szívesen használják. Többféle változata létezik hazánkban, és országonként is eltérô.